A Batthyány téren találkoztunk, és – főleg annak tükrében, hogy jópáran külföldön vannak, egész sokan voltunk: majdnem minden Magyarországon lévő érintett eljött. Három új arcot is megismerhettünk.
Az időjárással nagy szerencsénk volt: a hétvége legnaposabb óráit fogtuk ki. A Batthyány térről 11-es busszal felmentünk a végállomásig; útközben valaki megnyomta a leszállásjelző gombot, ami miatt a busz feleslegesen állt meg. Ennek persze a járművezető annyira nem örült, hogy hangot is adott a nemtetszésének. Miután a gombnyomkodást bölcsen Kristófra kentük, leszálltunk, és bevettük magunkat az erdőbe, majd felkapaszkodtunk az oroszlánsziklás útra. A névadó „kavics” formáját többen tüzetes szemlélődést követően próbálták megállapítani. Képzelőerőben dúskálva és egyezség hiányában, a majombékakecskeoroszlánnyúl, vagy valami egészen hasonló állat született meg.
Sétánk folytatása közben az értő közönség meghallgathatta, hogy Zsófi és Szelence gyerekkorához melyik lejtő, tuskó vagy játszótér mi módon kötődik, valamint találgathattunk, hogy mire kellenek majd a titokzatos hullahopp karikák. Az út egy lankásabb szakaszán lejátszottuk az idény első két menet számháborúját, ami igazságosan döntetlennel végződött, majd továbbmentünk a vitorlázórepülő-tér melletti rétre. Itt új sportot próbáltunk ki: a Harry Potter világából ismert kviddics(e)t, amelyben mindenki kipróbálhatta magát hajtó-, őrző- és gurkószerepben is, sajnos egyelőre a repkedést nélkülöznünk kellett, de nyárra lehet, hogy érkezik egy seprűszállítmány, ami segíthet ezen a bajunkon. Később szamurájoztunk, amiben egyesek összeesküvést véltek felfedezni, mivel kivétel nélkül az elsők közt ejtették ki a KB tagjait a profin „Hö”-ző gyermekek. Végül levezetésképp egy gyors támadó-védő számozást folytattunk le – a támadók nyertek.
Ezután visszabattyogtunk a buszvégállomásra; a Batthyány térre való visszaúton a leszállásjelző gombok békén voltak hagyva, csupán Vera távolította el a busz egyik ülőkéjét. Leszállás után gyorsan szétszéledünk, mindenki siet a dolgára.
Kristóftól csak a metrónál búcsúzunk, és a „Nyáron találkozunk” formula annyira meglepte, hogy el is felejtett utánaszámolni, hogy alig három hónap és itt a tábor.
Az időjárással nagy szerencsénk volt: a hétvége legnaposabb óráit fogtuk ki. A Batthyány térről 11-es busszal felmentünk a végállomásig; útközben valaki megnyomta a leszállásjelző gombot, ami miatt a busz feleslegesen állt meg. Ennek persze a járművezető annyira nem örült, hogy hangot is adott a nemtetszésének. Miután a gombnyomkodást bölcsen Kristófra kentük, leszálltunk, és bevettük magunkat az erdőbe, majd felkapaszkodtunk az oroszlánsziklás útra. A névadó „kavics” formáját többen tüzetes szemlélődést követően próbálták megállapítani. Képzelőerőben dúskálva és egyezség hiányában, a majombékakecskeoroszlánnyúl, vagy valami egészen hasonló állat született meg.
Sétánk folytatása közben az értő közönség meghallgathatta, hogy Zsófi és Szelence gyerekkorához melyik lejtő, tuskó vagy játszótér mi módon kötődik, valamint találgathattunk, hogy mire kellenek majd a titokzatos hullahopp karikák. Az út egy lankásabb szakaszán lejátszottuk az idény első két menet számháborúját, ami igazságosan döntetlennel végződött, majd továbbmentünk a vitorlázórepülő-tér melletti rétre. Itt új sportot próbáltunk ki: a Harry Potter világából ismert kviddics(e)t, amelyben mindenki kipróbálhatta magát hajtó-, őrző- és gurkószerepben is, sajnos egyelőre a repkedést nélkülöznünk kellett, de nyárra lehet, hogy érkezik egy seprűszállítmány, ami segíthet ezen a bajunkon. Később szamurájoztunk, amiben egyesek összeesküvést véltek felfedezni, mivel kivétel nélkül az elsők közt ejtették ki a KB tagjait a profin „Hö”-ző gyermekek. Végül levezetésképp egy gyors támadó-védő számozást folytattunk le – a támadók nyertek.
Ezután visszabattyogtunk a buszvégállomásra; a Batthyány térre való visszaúton a leszállásjelző gombok békén voltak hagyva, csupán Vera távolította el a busz egyik ülőkéjét. Leszállás után gyorsan szétszéledünk, mindenki siet a dolgára.
Kristóftól csak a metrónál búcsúzunk, és a „Nyáron találkozunk” formula annyira meglepte, hogy el is felejtett utánaszámolni, hogy alig három hónap és itt a tábor.